Régiből újat, a hajráf új ruhája

„Megnézhetem mama?”

„Felpróbálhatom mama?”

„Megfoghatom mama?”

„A hajamba rakhatom mama?”

„Befesthetem vele a szememet én is mama?” – hangzanak el nap, mint nap ilyen én ehhez hasonló kérdések.   

- …. hááááát….persze – mondom kissé hezitálva, mert, hogy egyszer már kicsúszott a kis ujjak közül egy va...g pénzért vett alig használt alapozó. És már néhány, csat, napszemüveg szár is a nővé válás oltárán végezte. Mi tagadás: van itthon mindenféle női kütyü, mi lázba hozhat egy kicsi lányt. Ennyi kencét, kelmét, kiegészítőt csak a nők tudnak magukénak tudni. De ez így van rendjén. Mint ahogy a fiam füle a berregő, ’gép lelkű’ tárgyak hangjára van finom hangolva vagy ahogyan másfél évesen a világ legtermészetesebb módján kezeli a focilabdát, úgy vonzza be a lányomat a fodros, rózsaszín, csillogós ki-tudja-mi, a lényeg, hogy olyan ’nem fiús’ legyen- szokta volt mondani a kisasszony.

Jöjjön most egy abszolút ’nem fiús’ recycling!

Felhők alatt édes az álom

Amióta megvannak a gyerekek, azóta vadászom a gyerekszoba dekorálás legváltozatosabb megoldásait. Libby Norman gyerekszoba enteriőrről szóló könyvét (Libby Norman: Babaszobák, gyerekszobák) már többször hívtam segítségül ötleteléshez, színek, formák kiválasztásához vagy épp csak ihlet gyűjtéshez. Színtervek összeállításától kezdve a tárolási ötletekig mindenre kitér a könyv.

Legutóbb a gyerekszobai világításokra, fényforrásokra kerestem ötletet a könyvben, mert hogy sok helyen- az én gyerekeim szobájában is- a tér nem túl nagy, ferde fal is akad és lássuk be egy ablak nem igazán enged be annyi fényt, amennyire szükség lenne egy gyerekbirodalomban pláne, ha még magasabb szekrény is van a szobában.

A tervezésnél nem szabad megfeledkezni a biztonságról sem: a lámpa eldőlhet, az izzó forró a kicsi kezeknek és persze egy gyerek kíváncsi: a búra és a kapcsoló a legjobb járték (nekem elhihetitek, tapasztalatból mondom).

Szóval kezdett összeállni a kép, mi az, ami abszolút nem jöhet szóba és mi az, ami bátran bevállalható. Utóbbi a led lámpa és fényforrások magasban, a falon történő rögzítése volt.

Julie & Julia

 A hétvégén megnéztem egy filmet, ami bizony elgondolkodtatott. Na nem azért, mert rádöbbentem a buggyantott tojás elkészítése valóban már a művészet kategóriájába tartozik, mert hogy történetesen a Julia Child, az első tévés szakácsnő sikertörténetét bemutató filmet, a Julie  & Julia-t néztem, hanem sokkal inkább a mögöttes tartalma fogott meg… ( Igen van mondanivalója és nemcsak Meryl Streep főzőcskézik másfél órán át. Egyébként a nő zseniális, mint mindig. ) Hanem sokkal inkább olyan mondatok ugrottak be, mint; aki keres, az talál, aki döntésre jut és kitart mellette, az idővel eléri célját. A görcsös akarás, a célok eléréséért, valóban nem a kényelmesen járható utak egyike. És talán a legfontosabb gondolat, amit ez a film súgott a fülembe az, hogy amit szívből csinálunk, ami szórakoztatva ad feladatot, az rosszhoz soha nem vezethet, sőt egyszer még gyümölcsöt is hoz.

Proud mummy avagy érik a gyümölcs! ... Nóra barátnőm szavaival élve

Ma úgy bevertem a fejem a szekrény sarkába, hogy összerogyva sírtam a konyhakövön. A 3 éves gyermekem kisvártatva felállt a Legozásból, berohant a fürdőbe, leakasztotta kis törcsijét és a fellépőjét a csaphoz húzva, gyorsa bevizezte annak sarkát. Visszarohant hozzam, kis kezével az arcomat fogva sajgó fejemhez szorította a rongyot, majd azt mondta: 

"Mindjárt jobb lesz meglátod. Már itt vagyok!"

A fájdalom könnyeit az örömkönnyek váltották.

Recycling avagy újrahasznosítás a karácsony jegyében

Idén megfogadtam, nincs több karácsonyfadísz vásárlás, egy újabb színű teljes szett beszerzés, csak mert tavalyelőtt az arany, aztán a bronz, idén meg a ki tudja melyik szín lenne jó a fára. Nem. Egyrészt pénztárcát kímélek, másrész a 3 négyzetméteres tárolónk üres kapacitását igyekszem megőrizni, harmadrészt, gondoltam, ha valami kell, hát csináld meg!

És mit ad Isten, hát nem egyidőben tört el az ágyrács és kezdődött meg az óvodai karácsonyi vásárra való készülődés?

Mi az összefüggés a kettő között? Hát az újrahasznosítás!

Az ágyban

A lomha sötétségbe egy éles hang hasít bele. A fülemben hirtelen légkalapácsként kezd lüktetni az agyamat friss vérrel ellátó aprócska ér. Dob. Dob. Dob. Dob. Halk neszezéseket hallok; egyre közelebbről. De az ágy melege, az álom naiv tudatlansága ismét kezd visszahúzni abba a puha, félhomályos, hajnali lebegésbe, kiiktatva minden valós élethez köthető realitást.

Az első csapás 5 óra 52 perckor ér. Az oldalamban, valahol a lengőbordáim között tompa fájdalom kezd útra kelni, mely amilyen váratlanul ér, olyan gyorsan szökik föl a tudatomba, bekapcsolva ezzel egy vészcsengőt; a párnát húzd a fejedre szorosan!

Murphy

Játszótérről hazatérve a homokkal teli nadrágzsebet a gyerek hol máshol, ha nem a frissen felporszívózott szoba közepén üríti ki, annak rendje s módja szerint. 

Vendégségbe indulva a házból kilépve gyermeked az első nagy rohanásnál elhasal és a hófehér harisnyája már nem hófehér többé.

Egyszer nem viszel esőhuzatot a babakocsira és akkor szakad le az ég, de úgy, ahogy még abban az évben soha.

Egyszer nincs nálad váltó alsónemű, akkor pisil be a gyerek.

Épp, hogy leülsz enni, a falat már a szád szélet melengeti és életed értelme pont abban a pillanatban ébred fel sírva.

Fiúk-Lányok

A minap azt mondja nekem az én tündér gyerekem, hogy a vadiúj, szuper cool nadrágját nem hajlandó felvenni. Kérdezem, és ugyan mi a baj vele- mire a válasz, keserű undorral az arcán: Az olyan fiús mama.

Mert, hogy fekete a színe. Egy igazi tornacsukához illő csőnaci, na persze, hogy fekete. De már meg se rebben a szemem, mert, hogy az ilyen ki fiú, ki lány, ez fiúknak való, az lányoknak téma egy ideje a levegőben lóg. Szinte napi szinten emlékezünk meg arról, hogy a fiúk mit/mivel/hogyan játszanak, és hogy ezzel szemben a lányok a különböző dolgokat hogyan, miként élik meg. Mert a zsenge kis agy eszmefuttatásait hallgatva a fiúk lökdösődnek, elveszik a lapátot, futkároznak, autósat játszanak, letörik a katicás csengő szárnyait, nem adják oda a motorjukat, mind emellett rövid a hajuk és egyébként is kék nadrágban járnak.

A szünetmentes tápegység

Pontosan három éve, hogy a dolgoz nő státuszból egy időre, a tisztán szülőként működő anya szerepbe átléptem. 3 éve ilyenkor 34 hetes terhesen búcsúztattak el a munkahelyemről, én pedig az első, hivatalosan is munka nélkül töltött hétfőmön megszokásból ugyan akkor keltem, elkészültem, majd azon gondolkodtam, hogy most akkor hogyan töltsem ki ezt az ordítóan üres napot. Az akklimatizálódás nem igényelt sok időt; aznap kimostam az új gyerekruhákat, másnap kivasaltam őket, harmadnap helyet kerestem nekik, negyedik nap befejeztem a gyerekszoba dekorációt, ötödik nap befőztem egy hektoliternyi szilvát és lassan minden napra találtam valami tennivalót.

Gyerek-játék

Játék a konyha kövön, játék az ágy alatt, játék a hálóban a párnák között. Játék a táskámban, játék a szennyeskosárban, játék az autóban vésztartaléknak, játék láb alatt, játék mindenhol. Van elég belőlük. Néha úgy érzem sok is, ezt leginkább akkor gondolom, mikor pakolászom őket ki-be, ki-be. Aztán amikor másnál vagyunk - látva az ottani kínálatot- hirtelen azt érzem, nekünk nincs is olyan sok belőlük. De hol van az a pont, ahol már azt mondjuk elég, több játékra nincs szükség és mi az, a játékcsoda, amire még rábólintunk, és megvesszük.