Ma úgy bevertem a fejem a szekrény
sarkába, hogy összerogyva sírtam a konyhakövön. A 3 éves gyermekem kisvártatva
felállt a Legozásból, berohant a fürdőbe, leakasztotta kis törcsijét és a
fellépőjét a csaphoz húzva, gyorsa bevizezte annak sarkát. Visszarohant hozzam, kis kezével az arcomat fogva
sajgó fejemhez szorította a rongyot, majd azt mondta:
"Mindjárt jobb lesz
meglátod. Már itt vagyok!"
A fájdalom könnyeit az örömkönnyek váltották.
