2012. november 15., csütörtök

Az ágyban




A lomha sötétségbe egy éles hang hasít bele. A fülemben hirtelen légkalapácsként kezd lüktetni az agyamat friss vérrel ellátó aprócska ér. Dob. Dob. Dob. Dob. Halk neszezéseket hallok; egyre közelebbről. De az ágy melege, az álom naiv tudatlansága ismét kezd visszahúzni abba a puha, félhomályos, hajnali lebegésbe, kiiktatva minden valós élethez köthető realitást.
Az első csapás 5 óra 52 perckor ér. Az oldalamban, valahol a lengőbordáim között tompa fájdalom kezd útra kelni, mely amilyen váratlanul ér, olyan gyorsan szökik föl a tudatomba, bekapcsolva ezzel egy vészcsengőt; a párnát húzd a fejedre szorosan!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...