Esküvői album- Kriszti könyve

A nyár az esküvők szezonja. Nyaranta egyre biztosan kapunk meghívót. Idén viszont a lánybúcsúban is részt vettem. A feladatok leosztásánál egyből ráugrottam az emlékkönyv elkészítésére. Márcsak azért is, mert a menyasszonnyal sok egyetemi majd barátsággal teli év emléke köt össze, amiben minden benne volt (szinte), amit a vihogós, ’miénk a világ’ 20-as eleji majd később a lecsillapodott (persze) közel harmincas éveiben járó barátnők életébe belefér.

Kriszti könyve emléktára, fotóalbuma két papírlap megvételével kezdetét vette.

Szalag + Villa = Masni készítés villával

A 4 és fél évesem lendületesen köti a csomókat. 

Kicsit gyakorolni kell még, de már alig várja, hogy egyszer masni legyen belőlük. Lehet beszerzek neki egy olyan fa lapot, amit úgy rajzoltak meg mintha a cipő fűzős része lenne. Emlékszem, nekem a masni kötés teljes koncentrációt igénylő művelet volt; mire azzal a két gyerek kezemmel megkötöttem azt a méteres cipőfűzőt….

Na persze ma már, ha 20 darab masnit kell készítenem egy valamihez,  a gazdaságosság is szempont és persze akad, amikor egész apró masnit kell kötnöm.

Erre hoztam most ezt az egyszerű trükköt a villával!

Ötlet notesz scrapbook papírokkal

-         Tudod mi a baj O ?!

-         ….??????

-          Az, hogy minden jó gondolat éjszaka jön, amikor már ágyban vagyok, tök’ sötét van és persze, hogy nem tudom leírni egyik ötletemet sem. Reggel, amikor meg felkelek már a felére sem emlékszem.

-         ….aha…

Így aztán, mint elkötelezett ötletmentő/ megvalósító, egy ilyen igény mellett nem mehettem el szó nélkül és O -ő is O- megkapta, ami jár neki, egy kicsi noteszt, amibe méretével ellentétben, annál nagyobb ötleteket lehet bejegyezni. ….sötétben foszforeszkáló toll nem járt hozzá, de legalább reggel egyből előkaphatja jegyzeteléshez ;)

Dekor tapasz a laptopon

 Ki tud vakon gépírni?

Én nem, de mától erősen rá leszek szorulva arra, hogy mihamarabb magamba szívjam ezt az ismeretet. Ugyanis, ezen a még télbe hajló, szürke, havas elkeserítő hangulatú március végi napon a saját laptopomat színeztem ki a dekor tapaszokkal. Miután nem tudok vakon gépelni, így némi időt igénylő feladat ennek a pár sornak a bepötyögése is, de ugyan ilyen pitiáner problémákkal ki foglalkozik, ha egy ilyen vidám klaviatúrát kap cserébe! :)

Fiúk-Lányok

A minap azt mondja nekem az én tündér gyerekem, hogy a vadiúj, szuper cool nadrágját nem hajlandó felvenni. Kérdezem, és ugyan mi a baj vele- mire a válasz, keserű undorral az arcán: Az olyan fiús mama.

Mert, hogy fekete a színe. Egy igazi tornacsukához illő csőnaci, na persze, hogy fekete. De már meg se rebben a szemem, mert, hogy az ilyen ki fiú, ki lány, ez fiúknak való, az lányoknak téma egy ideje a levegőben lóg. Szinte napi szinten emlékezünk meg arról, hogy a fiúk mit/mivel/hogyan játszanak, és hogy ezzel szemben a lányok a különböző dolgokat hogyan, miként élik meg. Mert a zsenge kis agy eszmefuttatásait hallgatva a fiúk lökdösődnek, elveszik a lapátot, futkároznak, autósat játszanak, letörik a katicás csengő szárnyait, nem adják oda a motorjukat, mind emellett rövid a hajuk és egyébként is kék nadrágban járnak.

Üdvözlőlap inchies technikával

 Nem volt egyetlen egy hónap sem, hogy ne jutott volna az eszébe. Azon gondolkodott, hogyan, miért és miért akkor vált ketté az útjuk olyan hirtelen. Dühöngött, agyalt, a hibást kereste. Tudta, remélte, félt, büszkén kiállt az igazáért, megértett, szomorkodott, felejteni akart…de nem ment.

Nem ment, mert mindig az agyába villant az a sok jó, rossz közös emlék, az együtt nevetés, az ökörködés, a kedvesség, a megértés, a testvériesség, még akkor is, ha a vége- akkor, jó egy éve- olyan kesze-kusza, egymásra mutogatós, sértődött hátat fordítással záruló történet volt…..

3D-s vallomás

Amilyen nyúlfarknyi bejegyzés lesz a mostani, annyira pepecs munka volt ez az üdvözlőkártya. Első ránézésre pikk-pakk feladatnak tűnik az egész. De ha nincs sablon, nem ismered az arányokat akkor bizony el lehet vele tölteni egy kis időt.  Na de kezdjük az elejéről!

 A Facebook óriás világában, az a jó, hogy az ember nem csak a barátaival, ismerőseivel tud napi szinten kapcsolatot tartani, de a kedvenc oldalakat is követni lehet. Az egyik ilyen általam is követett kreatív, házi barkács oldalon találtam ezt a gyöngyszemet, egy 3D-s I love You-s üdvözlőkártyát. Gyorsan kimentettem a képet, gondolván ezt még el lehet lőni valami évfordulóra. Az alkalomra végül nem is kellett sokáig várni.

Gombhoz a kabátot

Előfordult már veletek is, hogy bementetek egy üzletbe a kedvenc fülbevalóval, hogy ahhoz találjatok egy jó fölsőt? Vagy, hogy volt egy fűszer, amihez már csak a kaját kellett kitalálni? Persze fiúk ezek az élethelyzetek egy a millióhoz, hogy megtalálnak benneteket is, de az a szituáció már inkább valószínűbb, hogy a ’’van sör, keressünk meccset’ kijelentéssel vágódtok le a kanapéra.

Na, ha volt már legalább egy ilyen sztoritok vagy egyszer az életben már öltöztetek –nem ti fiúk, bocs- a szemetek színéhez, akkor érteni fogjátok a következő triviálisan romantikus kis történetet.

Elkészülni, Vigyázz, Kész, Tűz, Rajt!

Na ez az a rajtindítás, amit tesitanárként amatőrség kimondani, viszont egy sportos újrakezdéshez stílszerű cím.

Egy év ismét elpörgött és vele újra egy fontos szülinap toporgott a küszöbön. Toporogtam én is, mert fogalmam sem volt mit vegyek , hogy legyen és amíg nincs ajándék addig a lapot sem tudtam a témához passzolva elkészíteni. Aztán jött egy szekrényürítés, ahol a szülinapos megtalálta a három évvel azelőtti, meg az azelőttielötti, meg a mégkorábbi maratonon, félmaratonon stb futásokon kapott plaketteket. Elszomorodva leporolta őket megjegyezvén, hogy szép volt, talán igaz sem volt. Mert, hogy a gyerekek mellett más időszámítás kezdődött, amibe egy fél éves, órák hosszat tartó futkározással tűzdelt intenzív felkészülés nem fér bele az életünkbe. Nekem persze több se kellett. Ha az én uram maratonját nem is tudom vissza adni, legalább egy kis tűzoltásra kerítek neki időt, és vettem neki egy hipi szupi, multi-kombi fitnesz bérletet. És most végre, hosszú idő után új sportos célokat tud kitűzni maga elé. Mert ez bizony fontos, hasznos és akármennyire maradinak tűnik, de működik. Mert töprengeni lehet, meg álmodozni, hogy de jó lenne, ha ez lenne, ha úgy történhetne, de ebből szerintem eddig csak igen kevesen tudtak sikert kovácsolni. Úgyhogy itt az év vége, nosza rajta, a legjobb időzítés egy új célkitűzés megfogalmazására. Nekem is van egy jópár, ezek között van egy kalapra való publikus célkitűzés is. Hamarosan jövök a részletekkel. Addig is, gondold át Te is mit szeretnél megvalósítani 2012-ben!

A papa

A papa a minden.
A papa a játék, a nyugalom, a szeretet, a bolondozás. A papa, az aki minden reggel sajnos el kell, hogy menjen az ’munkába és csak délután jön onnan haza, de akkor a legjobb a karjába rohannia. A papa a legjobb legozós partner, a papa az, akivel a legjobb pancsolni, csakis és csakis a papa mögött ülni a legjobb a bringán. A papa tudja a legjobb hajót, Garfildot, repülőt, autót, delfint, macskát, házat és saját láb és kéznyomatot rajzolni. A papa karja a legerősebb, és az ő válla a legfinomabb gyors alváshoz.
A papa a minden!

Sinóra várva

Ellenben Godot-tal mi tudjuk, hogy hol és nagyjából mikor kell megérkeznie Simonnak, alias Sinonak, a mi legújabb családtagunknak. Lisánk ragasztotta várva várt tesójára ezt a nevet, melyet napjában többször megemlít ilyen-olyan témával kapcsolatban.

Már nagyon várja velünk együtt a babaérkezését. Elsőként azt az információt igyekeztünk átadni neki, hogy a mama kerekedő pocakjában egy baba van. Mutattunk neki ultrahang felvételeket, mondtuk, hogy az az emberformát öltő maszat halmaz a képen, bizony egy baba, az ő tesója, és hiszi vagy nem, de mindaz itt bent, a hasamban egész kicsiben bent lakik.

Az akkor 13-14 hónapos kisjányunk igen gyorsan felfogta a dogot. Na jó bele telt egy pár hétbe míg megértette, hogy sem az ő pocakjában, sem a papáéban nincs baba, egyedül csak a mama az, akinél babát érdemes keresni. Ezt az ismeretet alátámasztva rendszeresen ellenőrizte a hasamat: megállt előttem, egyik kezével a nadrágom korcát, másikkal a pólóm szélét fogta, ellenétesen elhúzta őket és nagy akkurátussal megvizsgált, majd halálosan komoly arccal, mint egy sokat látott szakember kijelentette: BABA. Na ebből tudtam a baba ügy helyén van az ő kis agyában.

Az 1 éves kiscsibe emlékkönyve

Az én tündér mazsolám 1 éves lett! …. még szeptemberben, na de a röpke 3 hónapot csúszó reprezentálás miatt mentségemre legyen mondva, egy 1 éves csibét terelgetni nap, mint nap időigényes elfoglaltság, de erről már korábban szóltam pár sorban.
Szokásomhoz hűen a szülinapra már jó előre el kezdtem készülni, aminek most ’ippeg,’ hogy a végére értem. A szülinapra gyártott jókívánság könyvet - aminek ugye funkcióját tekintve-muszáj volt késznek lennie időben, aznap reggel kezdtem el készíteni és a vendégek érkezése előtt 20 perccel fejeztem be nagy hajrában: a célszalag még a homlokomon lobogott, amikor az első vendég megnyomta a csengőnket.