A hétvégén megnéztem egy filmet, ami bizony elgondolkodtatott. Na nem azért, mert rádöbbentem a buggyantott tojás elkészítése valóban már a művészet kategóriájába tartozik, mert hogy történetesen a Julia Child, az első tévés szakácsnő sikertörténetét bemutató filmet, a Julie & Julia-t néztem, hanem sokkal inkább a mögöttes tartalma fogott meg… ( Igen van mondanivalója és nemcsak Meryl Streep főzőcskézik másfél órán át. Egyébként a nő zseniális, mint mindig. ) Hanem sokkal inkább olyan mondatok ugrottak be, mint; aki keres, az talál, aki döntésre jut és kitart mellette, az idővel eléri célját. A görcsös akarás, a célok eléréséért, valóban nem a kényelmesen járható utak egyike. És talán a legfontosabb gondolat, amit ez a film súgott a fülembe az, hogy amit szívből csinálunk, ami szórakoztatva ad feladatot, az rosszhoz soha nem vezethet, sőt egyszer még gyümölcsöt is hoz.
Hát bizony, irtó nagy gondolatok
ezek :D. Örkény már megírta, így nem mondok újat: ezek után megyek is és kipróbálom
a vízen járást, biztos menni fog…
Na de most komolyan hányan nem
jutunk ilyen konklúzióra néhanapján??? Ugye!?...ugye??
Szándékosan nem mesélek a filmből
részleteket, hisz aki látta, az elgondolkodhat azon, vajon mit értek mindazon,
amit most összehordtam. Aki pedig még nem látta, az biztosan szívesebben
lefordítná magának a filmet a saját nyelvére. Mindenesetre, mind Julie, mind
Julia azt példázza: csináljunk bármit is az életben, lehetőségeink tárháza
végtelen. Nézzünk körbe először önmagunkban és lehet már holnap a
megvalósításhoz vezető útra léphetünk!
Legyen ez a mai nap mottója, én
el fogom mondani egy párszor, az biztos.
Szép napot!
Borsaborsa
U.i.: Az ilyen belső motivációs,
life coach szagú dumák félévente felszínre buggyanása a következőkből fakad: időnként
én is eljutok egy olyan útkereszteződéshez, ahol nem tudom merre van a tovább.
A másik oka: azok az anyukák, akikkel nap, mint nap találkozom a játszótéren, a
családi játszós délutánokon vagy gyerek programokon, különórákon: el se
hinnétek mennyi mindent kapunk-adunk egymásnak az általános ki-hogy-van beszélgetések
során. Van, aki türelemével, higgadtságával, van, aki a stressznélküliségével,
van, aki a zsizsikes zsongásával, mások pedig a féktelen ambícióival, kreatív
ötleteivel formál a másikon. Szóval nyissuk ki jól lelki szemeinket és
’füleinket’ figyeljünk az apró részletekre, és aztán lehet mi is megtalálhatjuk
a megfelelő utat, annál a bizonyos kereszteződésnél.
