2011. január 22., szombat

Az 1 éves kiscsibe emlékkönyve


Az én tündér mazsolám 1 éves lett! …. még szeptemberben, na de a röpke 3 hónapot csúszó reprezentálás miatt mentségemre legyen mondva, egy 1 éves csibét terelgetni nap, mint nap időigényes elfoglaltság, de erről már korábban szóltam pár sorban.
Szokásomhoz hűen a szülinapra már jó előre el kezdtem készülni, aminek most ’ippeg,’ hogy a végére értem. A szülinapra gyártott jókívánság könyvet - aminek ugye funkcióját tekintve-muszáj volt késznek lennie időben, aznap reggel kezdtem el készíteni és a vendégek érkezése előtt 20 perccel fejeztem be nagy hajrában: a célszalag még a homlokomon lobogott, amikor az első vendég megnyomta a csengőnket.

2010. december 14., kedd

Fitt mama program


Na ácsi ácsi ácsi.
Egy dolgot leszögeznék már most az elején: van az, amikor fittségünkért kijárunk a szabadba mozogni, különböző órákat látogatunk vagy uszodába járunk, személyi edzővel treníroztatjuk magunkat, odafigyelve, rendszeresen eszünk válogatott ételeket, szóval erőt, energiát nem kímélve tudatosan teszünk testi egészségünkért.
És van, az amikor erőt, energiát nem kímélve ellátjuk, kiszolgáljuk, világot nyitogatunk, hozzuk-visszük, szórakoztatjuk a mi kis szemünk fényét, mellyel egy időben észrevétlenül kijárunk a szabadba mozogni, különböző órákat látogatunk vagy uszodába járunk vagy ’személyi edzővel’ treníroztatjuk magunkat.
Merthogy: egy izgő-mozgó, sikongató, vibráló energiacsomag mellett egy elhivatott sportbarát is háttérbe tudja szorítani addigi szenvedélyét. Naná, hogy a szenvedély tárgya más lesz egy illatos kis bébi érkezésével!

2010. november 19., péntek

Lisa babanapló


Kicsi lányunk még csak centikben mérhető parányi méretekkel rendelkezett, amikor valaki azt mondta nekem: milyen szép ez a babavárás időszaka, osztottam véleményét és mivel az addig eltelt 12- 13 hetem valóban gondtalan volt- gyermekem pocakbeli kvártélyát nyugodtan foglalta el és kezdte belakni az elkövetkezendő pár hónapra- így fülig érő mosollyal az arcomon jeleztem, bizony a babavárás csodás dolog: minden nap történik valami újdonság, ami örömmel, izgalommal tölti el az embert. Változik a test, a baba idővel bizony fizikai valójáról is jelt ad mozgásával. Úgyhogy ennek a várakozásnak az eseményeit feltétlenül papírra akartam vetni. El is kezdtem naplót írni.

2010. november 17., szerda

A pad - Krisztinek


Több mint két éve teszem a dolgom, mint egy fészket rakó kismadár; csinosítom otthonunkat, ha kell, ha nem. Ezért a férjem persze imád is, de néha valami más, kevésbé radikális változásokkal járó új hobbiért fohászkodik. Egyik este én csajos programot szerveztem, felbuzdulva azon, hogy az uram aznap este töltötte 2-3 havonta ismétlődő jól megérdemelt 'nézzünk meccset és húzzunk bele a haverokkal' estéjét. Mondanám, hogy részemről elmúlt már a nagy ereszd el a hajam időszaka, de ez valójában nem igaz. Mert lényegében nem is volt. Na jó, foszlányokban azért itt-ott van egy-két mega hiper jó buli, anyuéknak is volt néhány virrasztós, rám várós éjszakájuk, de akármilyen unalmasnak is hangzik én passzoltam a nagy 'erezdelahajam' estéket. Így tehát azon a bizonyos péntek estén Kriszta barátnőmmel beültünk a moziba, egy nachos fölött elmorzsoltunk pár könnycseppet a love story végén és szépen haza furikáztunk hozzánk. A nappaliban ülve egyszer csak az én barátnémban megszólalt a kéretlen lakberendező. Hihetetlen érzékkel van megáldva egy lakberendezésre fogékony halandó, beleértve engem is: idegen lakásban egyből tudja mit, hová, hányat, milyen színből és hangulatúból kellene rakni a falra, a polcra, és persze egyből vágja, mit kellene azonnali hatállyal kidobni. Gondoltam magamban; halljuk, vajon az ő verziójával, hogyan nyerhetnék egy kis extra helyet a lakásban.

2010. augusztus 6., péntek

Születésnap


Fű alatt szerveztem, titkolóztam, telefonon egyeztettem, a beavatottakkal csöndben összekacsintottam. Ilyen hangulatban telt el az anya kerek évfordulós szülinapját megelőző egy hónapom. Agyaltam reggel, délben este mit is adhatnék én annak a személynek, akitől bizony egész életem során annyit kaptam és kapok.

Mutter Teresa




A mi kis pogány Madonnánkból Teréz Anya lett! Igaz utóbbi megnevezéssel eddig is illettük a kislányt, hisz fürdés után az óriási fürdőlepedője mindig olyan ’terézanyusan ’ öleli körbe vizes kis fejét. Na de komolyra fordítva a szót; gyermekünket megkeresztelték. Anyósom már három nappal az esemény előtt azon pörgött, hogyan fogunk tálalni és hogy hogyan ültetjük a vendégeket, mert, hogy a nyári kánikula helyett- június végén- 13 fok volt Németországban. Az uram kabátban grillezett a kertben, a frissen keresztelt pedig a polarbéléses kötött kabátjában- sapijával egyetemben- vidáman hintázott az új, piros hintájában.

2010. június 9., szerda

Zúgja az erdő, susogja a szellő

Anyák napja volt és ez most más volt, mint az eddigiek. Konkrétan, még nem köszöntött meg a törpe- arra még egy kicsit várni kell - de igen megható volt, hogy biza eljött az én időm is, az ELSŐ ANYÁK NAPJA! De volt még valami, ami végérvényesen megváltoztatta ehhez a szép májusi naphoz fűződő viszonyomat. Ez pedig a nem hivatalos újra pozícionálás volt, mely az elmúlt hónapokban ment végbe a kicsi lány érkeztével. Észrevétlenül összeállt a nagy női generáció a családban, a matriarchátus. Mert amikor anya, én és a legkisebb király lány együtt vagyunk, egy olyan nagy generációs kohézió lengi körül a teret: anya, lánya, unokája.

2010. május 28., péntek

A jógi és a kifli


Délután kettő óra ötvenegy percig minden csendes és nyugodt volt. A madarak a fákon vidáman csiviteltek, a fűszálak szelíden hajoltak meg léptünk nyomán, ha Londonban a St. James-ben lettünk volna, az fix, hogy még a park mókusai is a tenyerünkből ették volna a mogyorót. Ebéd előtt ejtettünk egy rövid sétát a kisboltig, a zöldségesig és a hentesig, ahol a hentesnek öltözött kerítő, a darált hús fölött, már a négy éves unokájának kezdte beszervezni a lányomat. Na ekkor már tudhattam volna, hogy ma még robban a bomba.

2010. május 16., vasárnap

Rízspapíros pohármécses


 Két hete beindítottuk a balatoni menetet! Hát hova vágyjon az ember lánya ezeken a napsütéses májusi hétvégéken, ha nem a magyar tengerhez, persze, ha nincs orkán, mínusz nyolc fok és egy csendes sodrású csermely az utcánkban. Na de ennek is egyszer vége lesz.
Viszont a Balaton, az örök! Egyik barátnőm angol férje például nem érti, mit imádunk ezen az iszapos, egyre sekélyebb, de annál átlátszatlanabb vizű tavon. Hát mit, kérdem én?? Azt, hogy ez A BALATON.

2010. május 5., szerda

Előszoba romantika


Van nekem egy tündér gyerekem, aki már több mint 7 hónapos. Élete első fél évében hagytuk hadd fedezze fel közvetlen környezetét magától. Saját kis ritmusát, tempóját követve nyitottunk vele a nagyvilág felé. Járunk baba jógára, találkozgatunk hetente egyszer-kétszer leendő barátnőkkel, és lovag jelöltekkel, szóval kezdünk szocializálódni. Ám az utóbbi hetekben igen mozgalmas életet éltünk, ami úgy tűnik a mi kis mazsolánkat nem igazán visel meg, sőt!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...