A mi kis pogány Madonnánkból Teréz Anya lett! Igaz utóbbi megnevezéssel eddig is illettük a kislányt, hisz fürdés után az óriási fürdőlepedője mindig olyan ’terézanyusan ’ öleli körbe vizes kis fejét. Na de komolyra fordítva a szót; gyermekünket megkeresztelték. Anyósom már három nappal az esemény előtt azon pörgött, hogyan fogunk tálalni és hogy hogyan ültetjük a vendégeket, mert, hogy a nyári kánikula helyett- június végén- 13 fok volt Németországban. Az uram kabátban grillezett a kertben, a frissen keresztelt pedig a polarbéléses kötött kabátjában- sapijával egyetemben- vidáman hintázott az új, piros hintájában.
Szóval a szupi kis barbeques, lampionos, fűben ülősre tervezett össznépi bulink beszorult a nappaliba. Én ezeken a ’kihovaül’ jellegű problémákon viszonylag gyorsan túllendültem, ugyan is 1. Körülöttem volt három nagyszülő, akikre ráhagytam a szervezés ilyen jellegű ügyeit- igaz apukám inkább az unokáját abajgatta minden percben 2. Van nekem egy megfontolt férjem, aki ha nem ideges, akkor nekem sincs min aggódnom 3. Az asztal dekoráció - ha kinti, ha benti nem oszt nem szoroz- részemről elkészült, sőt még egy pár mártogatós bemelegítő falatkát is összedobtam. 4. a legfontosabb az ünnepeltnek elég nagy játékteret tudtam kialakítani a nagyszobában, így az ő boldogságától én nyugodt és elégedett voltam.
A keresztelő szép volt és egyben jó hangulatú is: gyermekünk mosolygott és integetett a papnak a Szentmise alatt végig. Zárásként még a keresztelő vízben- úgy ahogy kell- tapicskolt is egy keveset, majd álomba szenderült miután csókot lehelt mindenki a homlokára.
A szokatlanul hideg nyári banzájon volt igazi magyar bográcsgulyás, melyet apukám istápolt előszeretettel, voltak echte német pékcsodák apósomnak köszönhetően, és ’kábé’ annyi étel került feltálalásra, hogy az egész utca bejöhetett volna dupla repetás körre. Innen látom, hogy nem csak itthon szokás ez a ’ tömjük degeszre, hogy el ne felejts kinél járt’ vendéglátói hozzáállás.
Mutter Teresa, barátaink csillagszemű fiaitól, februári első randijukat követően most újabb csókokat zsebelhetett be. Csak aztán nehogy testvérharc törjön ki később a kitartó udvarlók között teresánk kegyeiért!
Keresztelési gyűrűs emlék kártya
Hogy miért gyűrűs, Miért nem lehet csak úgy szimplán kártya, a kártya? Mert a kártya a keresztelésen kívül, kicsi lányom Első szülinapjára készülő nagykönyvében is fontos szerepet fog játszani. A gyűrűvel fog a könyvhöz kapcsolódni, de ezt majd megírom ősszel, ha már túl leszünk a bulin.
Hozzávalók:
- 1 csomag natúr karton lapokból álló, scrapbook-os könyvalap (gyűrűvel)
- 1 semleges mintájú scrapbook lap
- 1 püspök lila színű scrapbook lap
- 1 db A4-es fehér fotókarton
- lila szalag
- apró strassz (lila, halvány rózsaszín) kövek
- keresztelői témájú 3D-s matricák
- toll, papírragasztó, vonalzó, olló
Elkészítés:
Az alap karton (könyvalap) méretében vágjunk ki 2 db lekerekített sarkú téglalapot a semleges mintájú lapokból. Ezek adják a kártya alapját, így papírragasztóval ragasszuk fel őket a kartonra. A lila lapból vágjunk ki a kártya méretétől 1-1.5 akár 2 cm-rel kisebb, de formájában ugyan olyan két lapot. Ezeket illesszük fel a kártya két oldalára, közép-középre. A fehér fotókartonból vágjunk ki a lila lapnál 0.5 cm-rel kisebb, ám az A4 –es hossznak megfelelő méretű lapdarabot. Ezt hajtsuk leporellóba. Erre írunk majd. A lila szalagokat vágjuk kisebb- nagyobb darabokra és csomózással rögzítsük őket a gyűrűre. A karton lapon gyárilag kifúrt két lyuk található. Ha már jól rögzült rajta a felragasztott fedőlap, ceruzával, kötőtűvel, ollóval, bármi hegyes végű eszközzel fúrjuk át a lyukat. Így készítünk helyet a gyűrűnek. A szalagot díszítsük a rendelkezésünkre álló strasszokkal. Ugyan így a kártyát is díszítsük fel a csillogó kövekkel, majd végül helyezzük el a keresztelés témájú 3D-s matricákat is. A lap szövege lehet bármi: leírhatjuk a nap eseményeit, a legemlékezetesebb pillanatokat, de a vendégek jókívánságai is rákerülhetnek.
A keresztelői dekoráció része volt maga az asztaldekoráció is. Erről nem készítettem képet, így leírom a hozzávalóit. Kellett az asztal hosszánál 1 méterrel hosszabb lila organza asztal középterítő, kb. 50 cm széles. Ezt helyenként megtekertem és halványlilára festett gipsz szívekkel rögzítettem. Talpas gyertyatartókat használtam, amikbe áttetsző üveg - nevezzük- dekormorzsa volt. Ebbe ültettem bele a mécseseket. Fehér tányérokat és talpas poharakat választottam mindehhez.
Tipp: Tovább lehet fokozni az összkép hangulatát gyöngyök vagy tollak felhasználásával.
