Ceruzatartó farönkből

Kevés olyan pillanat van, amikor ne úgy jönnék-mennék a Világban, hogy legalább az egyik szemem ne keresne valami átalakításra, feldolgozásra, újragondolásra alkalmas tárgyat, eszközt.

A nyáron az apukám kivágott egy régi akácfát. A szebb, szabályosabb farönköket felstócolta egymás tetejére, míg a kicsiket és a göcsörtösebbeket tűzrevalónak férredobta.

A kicsi rakás alatt találtam rá erre se nem szabályos, se nem méretes – számomra pont jó – rönkre, amiből ceruzatartót elkészítettem.

Játék konyha hokedliből, sajátkezűleg

Sokan mondják, hogy a lányommal nagyon hasonlítunk egymásra. Egy dologban viszont fényévnyi távolságra vagyunk egymástól: ő az alig 4 évével vérprofi a főzésben, én csak kezdőként kullogok mögötte.
  Így ha már egy kis séffel élünk együtt - még ha textil virsliből és dominóból főz ebédet- gondoltam egy kis konyha igazán jár neki. Felmértem a piacot, majd eldöntöttem horror áron nem veszek se műanyag, se fa konyhát. Majd csinálok neki egyet, hokedliből.

Mit, hol, merre- Lelőhely tipp Depot

Emlékszem az első, átgondolt kézműves alkotásom egy pirított tésztából készült nyaklánc és karkötő volt. 9 éves voltam és baromi büszkén hordtam, egészen addig, amíg zsizsikes nem lett.

Előtte volt só-lisz-gyurma díszek és gyertya viasszal ’festett’ kép, de az igazi alkotási vágy ez idő tájt költözött belém és fertőzött meg végérvényesen.

Lámpaernyő gombokkal

Ha lakberendezésről van szó, sokszor a készen kapható tárgyak eredeti formájával, adottságaival nem tudok kiegyezni, így átalakítom őket, de legalább is kiegészítem valamivel.

Az IKEA remek példája annak, hogy egy-egy tárgynak, bútornak több arca, funkciója is lehet. Ennek jelentőségére a cég külön nagy hangsúlyt fektet, hisz még egy fellépőt is legalább három féle verzióban lehet viszont látni, hol a színen, hol a felhasználás módján variálnak.

Így aztán, az IKEA nekem sokszor olyan, mint egy kreatív ellátó és soha nem megyek el anélkül, hogy a leértékelt részen ne néznék körül, hisz ott néha kincsre lelhet az ember, féláron.

Gyerekszobák, babaszobák, padlótól plafonig

A gyerekszobáról már korábban írtam, hogy az egyik leg konvencióktól mentesebb, szabad garázdálkodásra alkalmas tere egy lakásnak. A gyerekszoba az a hely, ahol kötelező szabadon engedni a fantáziánkat, ahol az apró részletek kidolgozása szinte elengedhetetlen.

Ágyrácsból asztal, S.K.

 

Egy szekrény átalakítása miatt, pár hete egy asztalos járt nálunk. Miután a karácsonykor készített fehér macskák alapanyagából, a leselejtezett ágyrács lécei egy szép kupacban álltak a szoba egyik sarkában, a leleményes asztalos megkérdezte mi a tervem velük. Vázoltam, hogy van, lesz helye, hisz valamit mindig csinálok, na de a lényeg az egész beszélgetésben a végén jött, mégpedig, hogy az én IKEA-s ágyrácsom magasan a legjobb áron kínált léc ’alap’ a piacon, mert, hogy az asztalos kedvezményes nagykeres ára is magasabb, folyóméterre leosztva. Azóta a svéd áruházba nem csak komódért, kanapéért járok, hanem ágyrácsért is, ágy nélkül.

Új fejezet

Egy költözés nem egyszerű, de tényleg.

Volt, aki a részvétét nyilvánította ki, volt, aki sok sikert kívánt és volt, aki csak azt mondta hu húúúú, az szép lesz!

Ennyi biztató szóval és lelkesítő baráttal (neeeem; imádlak titeket :)) kezdtünk neki életünk bedobozolásához.

Őszinte leszek, a költözés maga, a dobozok megtöltése, címkézése, rendszerbe helyezése, azok át transzportálása majd kipakolása nem jelentett gondolt. Én szeretem az ilyen, rendet rakni meg kifejezetten. Ha pedig terv is van, ergo lehet tudni mi hova kerül, egy költözés nem kottyan meg nekem. 5 és fél napunk volt, hogy nulláról a doboz nélküli, teljes beköltözés állapotáig eljussunk. Ez sikerült is. Igaz közben kicsit lepukkantam. Az effektív költözés napján, a költöztetőket lázasan vártam a lecsupaszított lakásunk közlekedőjében. Ritka alkalmak egyike volt, hogy nem beszélgettem senkivel, kerestem egy kieső sarkot a lakásban és a már szétszedett kanapé, kifordított, benejlonozott karfáján gubbasztva merengtem, miért is ez a lakás az, amiért könnyeket ejtek?

Drót szív gyöngyökkel

A következő a halálom: főzős műsor, minden kiporciózva, kis tálakba rendezve az összes hozzávaló, sehol egy mérleg, egy liszttől, tojástól ragadós kéz, a pult makulátlan tiszta. Már lobog a víz a fazékban, az olaj mindig kellő forróságú. Jön a séf és pikk-pakk mindent bedobál a tálba, egy kicsi kavarás balról, látjuk gurgulázva táncolni a zöldségeket, egy órás borsőrlőt laza eleganciával tekernek, naná tudja a séf; 3 tekerés az 1 grammnyi fűszer és pont az az íz oson szét az edényben, ami kell. Egy kicsi kavarás jobbról, még az utolsó tálkából belezuttyan a – hát persze, hogy minden háztartásban fellelhető - egzotikus fűszer. Semmi kóstolás és kész is a 10 perces villám ebéd. …a nézőnek, mert hogy az előkészületek kb. 30 percet vesznek igénybe, de azt sosem mutatják.

Szóval nálam 10 perces ebéd nem szokott készülni, de a korrektség kedvéért még 10+30 perces ebéd is csak akkor készül el, ha tényleg kiporciózom a hozzávalókat és látványkonyha gyanánt a gyerekkel főzök együtt.

Viszont kreatív témában tényleg vannak villám gyorsan elkészíthető dísztárgyak.

Ébresztő! Most kezdődik a holnap!

Lehet választani: légkalapács, bimm-bammos óra, ciripelő kvarcóra, de ha akarod, lehet egy vödör víz is. Melyiket szeretnéd az ezer éves álomból való ébredéshez?

Na nem olyan Csipkerózsikás ébredéshez kell most választanod ébresztőt, mert hogy most királyfi nincs. Én inkább arra a hezitálós, idegesen körömrágcsálós vagy haj babrálós, ezer éve mélázó, dilemmázó, a messzi távolban lebegő cél látványától megrészegülő, kérdésekkel teli állapotról beszélek. Nem tudod milyen ez?

Szegecses pulcsi 15 perc alatt

 

Az idő, az idő akkora nagy Úr. De tényleg. Én az utóbbi időben annak a két szónak, hogy ’nincs’ és ’kevés’ a szabadabb értelmezésén munkálkodom. Persze a tizenöt percből én sem tudok harmincat csinálni, de tizenöt perc is elég egy régiből újat varázsláshoz. Íme.