„Megnézhetem mama?”
„Felpróbálhatom mama?”
„Megfoghatom mama?”
„A hajamba rakhatom mama?”
„Befesthetem vele a szememet én
is mama?” – hangzanak el nap, mint nap ilyen én ehhez hasonló kérdések.
- …. hááááát….persze – mondom
kissé hezitálva, mert, hogy egyszer már kicsúszott a kis ujjak közül egy va...g
pénzért vett alig használt alapozó. És már néhány, csat, napszemüveg szár is a
nővé válás oltárán végezte. Mi tagadás: van itthon mindenféle női kütyü, mi lázba
hozhat egy kicsi lányt. Ennyi kencét, kelmét, kiegészítőt csak a nők tudnak
magukénak tudni. De ez így van rendjén. Mint ahogy a fiam füle a berregő, ’gép
lelkű’ tárgyak hangjára van finom hangolva vagy ahogyan másfél évesen a világ
legtermészetesebb módján kezeli a focilabdát, úgy vonzza be a lányomat a
fodros, rózsaszín, csillogós ki-tudja-mi, a lényeg, hogy olyan ’nem fiús’
legyen- szokta volt mondani a kisasszony.
Jöjjön most egy abszolút ’nem
fiús’ recycling!