Most komolyan egy ilyen bejegyzéssel kell folytatnom ezer és egy év után?!! Na de ha aktuálisan ez az a téma, ami a leginkább megmozgatta a gondolataimat, hát nincs mese, elő a gépet … persze úgy felhúztak a történtek, hogy nem is nagyon tudtam elszakadni a témától közel egy hétig és mint egy mellékzönge, levezetésként írásos lenyomatról is gondoskodtam egy babás magazinnak, akik mit ad Isten éppen erről a kellemetlen témáról írt az e havi számukban. És mi volt az, ami annyira felpaprikázott??
A BÖLCSI ügy.
Jöjjön a bölcsi látogatást és a cikk elolvasását követő váltólázát követő gondolatok szummája:
Tisztelt Szerkesztőség!
A márciusi számukban megjelent egy cikk „Kitehetik a bölcsiből, ha jön a kistesó?” címmel, mely számunkra igen húsba vágó téma, így a márciusi lapszám ezen vezető cikkét meglátva rögtön lecsaptam a magazinra, kíváncsian olvasva önök milyen aspektusból közelítik meg ezt az igen kényes témát.
Jelentem IGEN, a nagyobbik gyermeket lazán utcára teszik, ha útban van a kistesó!
Ennek tényéről még a bölcsit megkezdő gyermek anyukáját is kerek-perec tájékoztatják a beiratkozásnál, ezt konkrétan a bölcsőde vezető helyettese közölte velem teljes rezignáltsággal a napokban bent tett látogatásomkor.
Bent létem célja, a bölcsödébe nem éppen a már oda járó gyermekem jövőbeli helyzete volt; mi még csak a 1.5 évvel! ezelőtti felvételi igényünket szerettünk volna véglegesíteni. Így is váltólázként öltött testet bennem a döbbenet az ott hallottaktól, bár azt hiszem még mindig szerencsések vagyunk, hogy nem a már bölcsis gyermekem kitessékelésének tényét közölték velem.
A bölcsi kérdést - hallva korábban a nagy telítettségről- nem bíztam anno a véletlenre: a lányom 2009 telén még nem volt 3 hónapos amikor besétáltam az intézménybe és előjegyeztettem a 2011. év szeptemberi kezdésre. Azt hiszem senki nem vetheti a szememre, hogy nem voltam előrelátó. Akkor már jelezték, hogy ha a beiratkozás véglegesítésekor nem térek vissza a munkába vagy útban van a kistesó, számoljak azzal, hogy a lányom nem kap helyet hiába, hogy az a lista amire feliratkozunk még nincs is fejlécezve, hisz 2009-ben a 2011. év annyira távoli dátum.
Második gyermekünk most május közepén fog megérkezni, így a kritikusnak számító két kategória mindkettőjébe végzetesen bele tartozunk.
A 2009-es fel/beiratkozásnál hallott információ bement, feldolgoztam, de nem tudtam elképzelni, hogy ezt ilyen véresen komolyan is veszik; hogy a második gyermek érkezése ennyire valós, kizáró körülmény lenne?! És tessék, mind ez bizony igaz, nem csak mendemonda.
Az a bizonyos szép napsütéses, szerdai nap, melyen látogatást tettem a bölcsödében, a legborúsabb ősz végi szürke viharfelhőket hozta vissza. A bölcsődében közölték velem mivel otthon leszek a picivel, és temérdek időm lesz, nem sürget a munkába való visszatérés sem, így a bölcsi kezdésekor 2 éves lányunknak a lehető legjobbat azzal teszem, ha szépen otthon maradok vele. Leszögeztem, hogy bölcsivel nem időt szeretnék spórolni magamnak körömreszelgetésre, napozásra vagy láblógatásra, hanem a lányom eddigi szociális/társasági életét szeretném továbbra is biztosítani szervezett körülmények között. A legkisebbre pedig ugyanannyi figyelmet szeretnék szentelni, mint a nagynak adtam akkor, amikor ő pici baba volt.
A szeptemberben kezdő gyerekek listáján, bővel a limitált létszámon belüli pozíciónk ellenére kapott, csípőből kivágott elutasítás után kérdeztem még is milyen törvényi háttérre hivatkoznak egy ilyen elutasításnál, mert hogy mint a cikkben is írták a testvér érkezése nem adhat okot törvényi szinten erre.
Válaszként a következőket kaptam: A munkába visszatérő édesanyák prioritást élveznek felvételkor, a kerület tizenkettő bölcsődéje! teljesen telített, 60 helyre 110 gyermeknek igényeltek eddig már helyet és egyébként is én vagyok az első, aki írásba foglalt belső, saját bölcsődei szabályzatról kérdezősködik, különben is miért nem elég nekem válaszként ez a szóbeli magyarázat??!
Lényegében ugyan az a szituáció zajlott le esetemben, mint amit a cikkben példaként hoznak önök. A bölcsőde semmilyen írásos szabályt nem tud felmutatni, csak egy szóbeli megállapodásra hivatkozik. A másfél évvel korábbi erőfeszítéseim a beiratkozáshoz teljesen feleslegesek voltak.
A bölcsődei rendszerbe való bejutás úgy tűnik több sebből vérzik: hely hiány miatt se a munkába visszakényszerülő anya gyermeke, se az időben beiratkozó és Uram bocsá’ második gyermeket vállaló anya gyermeke nem kap helyet az intézményben. Ezek a szülők, ha fontosnak tartják gyermekük társas fejlődésének formálását, az otthoni meghitt együtt játékon, mondókázáson, rajzoláson, mókázáson kívül, kereshet magán bölcsit havi nyolcvanezerért vagy rángathatja magával a legkisebb babát is a nagy eddigi megszokott torna, zenés, játszóházi, közösségi programjaira.
A legbosszantóbb az egészben, hogy a hozzám hasonló anyukákat szemrebbenés nélkül utasítják el a bölcsődék, mindenféle kézzel fogható, világosan leírt indoklás nélkül. Hát hogy van ez kérem?
Üdvözlettel: Egy budapesti anyuka
Levélnek itt vége és még mindig csak azt tudom kérdezni: Na de tényleg, hogy van ez kérem????
