Kevés olyan pillanat van, amikor ne úgy jönnék-mennék a
Világban, hogy legalább az egyik szemem ne keresne valami átalakításra, feldolgozásra,
újragondolásra alkalmas tárgyat, eszközt.
A nyáron az apukám kivágott egy régi akácfát. A szebb,
szabályosabb farönköket felstócolta egymás tetejére, míg a kicsiket és a
göcsörtösebbeket tűzrevalónak férredobta.
A kicsi rakás alatt találtam rá erre se nem szabályos, se
nem méretes – számomra pont jó – rönkre, amiből ceruzatartót elkészítettem.
