A minap azt mondja nekem az én tündér gyerekem, hogy a vadiúj, szuper cool nadrágját nem hajlandó felvenni. Kérdezem, és ugyan mi a baj vele- mire a válasz, keserű undorral az arcán: Az olyan fiús mama.
Mert, hogy fekete a színe. Egy
igazi tornacsukához illő csőnaci, na persze, hogy fekete. De már meg se rebben
a szemem, mert, hogy az ilyen ki fiú, ki lány, ez fiúknak való, az lányoknak
téma egy ideje a levegőben lóg. Szinte napi szinten emlékezünk meg arról, hogy
a fiúk mit/mivel/hogyan játszanak, és hogy ezzel szemben a lányok a különböző
dolgokat hogyan, miként élik meg. Mert a zsenge kis agy eszmefuttatásait
hallgatva a fiúk lökdösődnek, elveszik a lapátot, futkároznak, autósat
játszanak, letörik a katicás csengő szárnyait, nem adják oda a motorjukat, mind
emellett rövid a hajuk és egyébként is kék nadrágban járnak.
