A pad - Krisztinek

Több mint két éve teszem a dolgom, mint egy fészket rakó kismadár; csinosítom otthonunkat, ha kell, ha nem. Ezért a férjem persze imád is, de néha valami más, kevésbé radikális változásokkal járó új hobbiért fohászkodik. Egyik este én csajos programot szerveztem, felbuzdulva azon, hogy az uram aznap este töltötte 2-3 havonta ismétlődő jól megérdemelt 'nézzünk meccset és húzzunk bele a haverokkal' estéjét. Mondanám, hogy részemről elmúlt már a nagy ereszd el a hajam időszaka, de ez valójában nem igaz. Mert lényegében nem is volt. Na jó, foszlányokban azért itt-ott van egy-két mega hiper jó buli, anyuéknak is volt néhány virrasztós, rám várós éjszakájuk, de akármilyen unalmasnak is hangzik én passzoltam a nagy 'erezdelahajam' estéket. Így tehát azon a bizonyos péntek estén Kriszta barátnőmmel beültünk a moziba, egy nachos fölött elmorzsoltunk pár könnycseppet a love story végén és szépen haza furikáztunk hozzánk. A nappaliban ülve egyszer csak az én barátnémban megszólalt a kéretlen lakberendező. Hihetetlen érzékkel van megáldva egy lakberendezésre fogékony halandó, beleértve engem is: idegen lakásban egyből tudja mit, hová, hányat, milyen színből és hangulatúból kellene rakni a falra, a polcra, és persze egyből vágja, mit kellene azonnali hatállyal kidobni. Gondoltam magamban; halljuk, vajon az ő verziójával, hogyan nyerhetnék egy kis extra helyet a lakásban.

Születésnap

Fű alatt szerveztem, titkolóztam, telefonon egyeztettem, a beavatottakkal csöndben összekacsintottam. Ilyen hangulatban telt el az anya kerek évfordulós szülinapját megelőző egy hónapom. Agyaltam reggel, délben este mit is adhatnék én annak a személynek, akitől bizony egész életem során annyit kaptam és kapok.

Mutter Teresa

A mi kis pogány Madonnánkból Teréz Anya lett! Igaz utóbbi megnevezéssel eddig is illettük a kislányt, hisz fürdés után az óriási fürdőlepedője mindig olyan ’terézanyusan ’ öleli körbe vizes kis fejét. Na de komolyra fordítva a szót; gyermekünket megkeresztelték. Anyósom már három nappal az esemény előtt azon pörgött, hogyan fogunk tálalni és hogy hogyan ültetjük a vendégeket, mert, hogy a nyári kánikula helyett- június végén- 13 fok volt Németországban. Az uram kabátban grillezett a kertben, a frissen keresztelt pedig a polarbéléses kötött kabátjában- sapijával egyetemben- vidáman hintázott az új, piros hintájában.

Zúgja az erdő, susogja a szellő

Anyák napja volt és ez most más volt, mint az eddigiek. Konkrétan, még nem köszöntött meg a törpe- arra még egy kicsit várni kell - de igen megható volt, hogy biza eljött az én időm is, az ELSŐ ANYÁK NAPJA! De volt még valami, ami végérvényesen megváltoztatta ehhez a szép májusi naphoz fűződő viszonyomat. Ez pedig a nem hivatalos újra pozícionálás volt, mely az elmúlt hónapokban ment végbe a kicsi lány érkeztével. Észrevétlenül összeállt a nagy női generáció a családban, a matriarchátus. Mert amikor anya, én és a legkisebb király lány együtt vagyunk, egy olyan nagy generációs kohézió lengi körül a teret: anya, lánya, unokája.

A jógi és a kifli

Délután kettő óra ötvenegy percig minden csendes és nyugodt volt. A madarak a fákon vidáman csiviteltek, a fűszálak szelíden hajoltak meg léptünk nyomán, ha Londonban a St. James-ben lettünk volna, az fix, hogy még a park mókusai is a tenyerünkből ették volna a mogyorót. Ebéd előtt ejtettünk egy rövid sétát a kisboltig, a zöldségesig és a hentesig, ahol a hentesnek öltözött kerítő, a darált hús fölött, már a négy éves unokájának kezdte beszervezni a lányomat. Na ekkor már tudhattam volna, hogy ma még robban a bomba.

Rízspapíros pohármécses

 Két hete beindítottuk a balatoni menetet! Hát hova vágyjon az ember lánya ezeken a napsütéses májusi hétvégéken, ha nem a magyar tengerhez, persze, ha nincs orkán, mínusz nyolc fok és egy csendes sodrású csermely az utcánkban. Na de ennek is egyszer vége lesz.
Viszont a Balaton, az örök! Egyik barátnőm angol férje például nem érti, mit imádunk ezen az iszapos, egyre sekélyebb, de annál átlátszatlanabb vizű tavon. Hát mit, kérdem én?? Azt, hogy ez A BALATON.

Előszoba romantika

Van nekem egy tündér gyerekem, aki már több mint 7 hónapos. Élete első fél évében hagytuk hadd fedezze fel közvetlen környezetét magától. Saját kis ritmusát, tempóját követve nyitottunk vele a nagyvilág felé. Járunk baba jógára, találkozgatunk hetente egyszer-kétszer leendő barátnőkkel, és lovag jelöltekkel, szóval kezdünk szocializálódni. Ám az utóbbi hetekben igen mozgalmas életet éltünk, ami úgy tűnik a mi kis mazsolánkat nem igazán visel meg, sőt!

Húsvét kopogtat az ajtónkon - koszorú, ajtódísz, de iziben

Nincsen húsvét ajtódísz nélkül a mi családunkban, így idén sem maradhatott el ennek elkészítése. Mint amennyi új színt hoz tavasszal a természet, ugyan úgy a hozzánk érkező vendégeket fogadó ajtódíszt is szeretem élénk színekkel feldíszíteni. A koszorú alapanyagaiból érdemes többet is beszerezni, mint amennyi szükséges csak magához a koszorúhoz, így ugyanaz a szín köszönhet vissza az ünnep egyéb díszein, kiegészítőin.

Bikinis szülinap

Szülinap volt! Nem is akárkié! Az én örök optimista, energia bomba barátosnőmé, Kikié. Gondoltam egyet és egy kis nyarat csempésztem az április egyik hűvöskés szombat délelőttjébe, ahogy kell: bikinivel, pöttyös napszemüveggel, strandtáskával.

Húsvéti kaspó díszítés egyszerűen, gyorsan

Csokonai Vitéz Mihály ébresztett ma reggel; egész pontosan a „nárcisai”, A Reményhez című verséből. Kapva kaptam az alkalmon és mivel úgyis a szombat reggeli nagy bevásárlós körutamra indultam, gondoltam útba ejtem a virágost is s ha a kertemet nem is, legalább a balkont beültethetem nárciszokkal. Sikerült is találnom három szép dús virágú poharas nárciszt. Út közben azon gondolkodtam, hogy mibe tegyem majd őket, amikor belebotlottam méretben hozzá illő, három fonott- talán banán levélből készült- kaspóba.