Egykedvűen kuporogva a rakás ruha alatt, azon gondolkodott
vajon, hogy hozhatta úgy az élet, hogy ennyi illatos holmi közé keveredjen? Nem
aggódott, mert mi’tagadás kényelmes volt a félhomályban, a tompa neszeket
hallgatva ücsörögni. Csak azért mégis hiányzott a megszokás, a mindennapi
rutin, így titkon remélte, hogy hamarosan nyílik az ajtó és végre
felnyalábolják és kiviszik, ki a fényre, mert, hogy a világot mindig legalább
egyhúszas’ magasságból, szabadon szemlélte. Senki nem mondta meg neki, hogy mit
szabad vagy mit nem, úgy élt bele a világba, ahogy csak kedve tartotta. Persze
esténként gondosan eltették pihenni, de tudta másnap reggel újra eljönnek érte,
és ismét ő lesz a kis kedvenc. Szerette ezt a jelzőt, lubickolt is benne vígan.
Mint egy primadonna, mindig pont annyira volt jelen, amennyire kellett; nem
volt se túl sok se túl kevés. De ha kellett lenyűgözte közönségét és tisztában
is volt azzal, hogy egyvalaki biztosan rajong érte, a gazdája.
Csillogott, táncolt, és csilingelve jelezte: itt vagyok! A
környék minden pontját jól ismerte. Tudta,
hogy kell az asztal lapjára finoman lehuppanni és mindig úgy fordult, hogy a
legelőnyösebb oldalát mutassa. Szerette,
ahogy a szél susogva csiklandozza vagy ahogy a fény vidáman táncot lejt a
hasán.
Erős kapocs kötötte egy személyhez, egyhez, akivel
elválaszthatatlanok voltak.
De aztán rájött, valami még is csak lazított ezen a kötődésen,
ha most egyedül kuksol a sötétben. Ettől egyből elszomorodott. Onnantól kezdve
csak remélt és aggódott, de nem adta fel. Azon gondolkodott, hogy vajon most mit
csinálhatnak nélküle, hogy hol lehet, az, akihez úgy ragaszkodik, és hogy vajon
hiányolják-e őt is.
A felkutatásáért folytatott lázas keresés hangjait, minden
nap hallotta.
Harmadik napját töltötte magányosan a vasalni valók között,
amikor, hirtelen éles fény áradt be a szekrény nyitott ajtaján. Már majdnem
megérintették a kereső ujjak, de amilyen váratlanul jött a szabadulás reménye,
olyan gyorsan zárult az ajtó és maradt egyedül ismét a sötétben. Ötödik nap
reggelére végül feladta. - Mit is remélhet egy kicsi medál…- gondolta, amikor
hirtelen rengeni kezdett alatta föld. Érezte zuhan ki a fénybe, a ruhák szállnak
vele együtt, majd néhány pattogás után földet ért. A repüléstől kótyagosan
terült el a parkettán.
Kézbe vették, nézegették, megtisztogatták. Az ismerős
tapintások gyógyírként ápolták a szeretett kis ékszer törékeny lelkét.
Elképzelni sem tudta volna, mennyire hiányolták, és az, hogy most ott van,
mekkora örömöt okozott. A megpróbáltatásoktól fáradtan, haloványan csillogott
egyet és csak arra gondolt, hogy újra jó helyen van, haza ért.
Sokszínű üveggyöngyös szett: fülbevaló és karkötő
Hozzávalók a lánchoz:
-
lánc
-
szerelőpálcák
-
lánckapocs-delfinzár
-
üveggyöngyök
Hozzávalók a fülbevalóhoz
-
lánc
-
szerelőpálcák
-
golyós akasztó
-
üveggyöngyök
Elkészítés:
A láncot kilométerre lehet venni :). Tehát, mérd meg, a
csuklódnak megfelelően mennyi kell a karkötőhöz, majd még adjál hozzá a
fülcsikre 5-5 cm-t. Az egészhez még adj plusz 5 centit, csak hogy legyen bőven
alapanyagod.
A gyöngyöket a hivatalos nevén szerelőpálcákra fűzd föl,
majd vágd le a kellő méretet és –na ezt figyeljétek: ergonómikus kombinált
fogóval! :D készítsetek hurkot, amit a kiszemelt láncszembe is fűzzétek fel
mielőtt a hengerelt fogóval!! :D (na mi mindent lehet megismerni a netről) bezárnátok
azt. Definzárral zárjátok a lánc egyik végét, ehhez nyissátok ki az lánc utolsó
szemét, majd zárjátok vissza. A fülbevaló akasztóját is ugyan így rögzítsétek.
